Szil Péter be nem bizonyosodott állításai a végzettségéről

Önéletrajz

Forrás: http://www.tusarok.org/cv_bantalmazas_tanacsadok.php

SZIL PÉTER

1951-ben születtem Budapesten és itt is éltem 23 éves koromig. Legkorábbi személyes tapasztalataimról a bántalmazó kapcsolatok terén saját apám gondoskodott. Az ELTE-n spanyol, majd történelem szakon tanultam. Az egyetemi éveimbe a BM jóvoltából beiktatott két év kényszerszünet alatt műfordítóként és Latin-Amerika-kutatóként tettem szert önálló egzisztenciára. 1974 végén kalandos módon, útlevél nélkül disszidáltam és végül Svédországban kaptam politikai menedékjogot.

Az új környezet és az új lehetőségek hatására új érdeklődési körök nyíltak meg előttem. A svéd nyelv tanulását Magyarországon számomra elképzelhetetlen foglalkozásokkal kötöttem össze: ovóbácsi voltam, gyermekszínházban dolgoztam, fényképeztem, képelemzést tanultam a Színház és Filmművészeti Főiskolán, a szexuális felvilágosítással foglalkozó nagyhagyományú svéd szervezet, az RFSU révén pedig kapcsolatba kerültem a szexuálpolitika és a nemek közötti egyenjogúság kérdéseivel. A történelemkutatás hátramaradt valahol a magyar határon, egyedül a műfordítás kísért sokáig mellékkeresetként és hobbiként, bár új témákban és új nyelven: több mint húsz, a természetes gyógymódokkal és pszichológiai módszerekkel kapcsolatos könyvet fordítottam le svédre. A természetes testi gyógymódok praktizálásából és tanításából nőtt ki a pszichoterápia iránti érdeklődésem is.

Bár természetemnél és a szakbarbárosodással szembeni ellenszenvemnél fogva egyszerre több foglalkozást űznék legszívesebben, ezekben az években bontakozott ki a pszichoterápia, mint az életemet személyesen és szakmailag is meghatározó hivatás. Egy ideig pedagógiát és pszichológiát tanultam a stockholmi egyetemen, ám csakhamar a Skandináviában és Kaliforniában akkoriban felvirágzó poszt-freudista humanisztikus pszichológiában találtam meg igazi utamat. Hivatalosan 1983-ban kaptam meg a Torbjörn Fjällström által alapított Free Nordic University pszichoterapeuta-képzéséről szóló diplomát [Szilnek ez az állítása nem bizonyult igaznak - szerk.megj.] , ám ez szinte máig tartó, több országban folyó továbbképzésem első állomása volt csak. Claude Steinertől Tranzakcionális Analízist tanultam, Carlos Chantól pszichodrámát és Bioenergetics-et, Robert Hall-tól "Lomi-work"-öt (amely három gyerekem egyikének nevét is adta) és Helen Bonny írta alá 2001-ben megszerzett zeneterapeutai diplomámat.

Már az 1970-es évek második felében kapcsolatba kerültem a kezdeteit élő pro-feminista férfimozgalommal, amely döntő hatással volt rám személyesen és szakmailag, és amelyre magam is befolyással bírtam, mint az első svédországi férficsoportok és az azokból kinövő férfimozgalom egyik szervezője. Az így létrejövő hálózatból nőttek ki az évekkel később létrejövő krízisközpontok és programok erőszakos férfiak számára. Oktatói munkám és publikációim ebben az időben többek között a férfiszerep és az egészség összefüggésével foglalkoztak. Bár mindig inkább vonzott a gyakorlati, emberközeli munka, mint az elméleti kutatás, már ekkor elkezdett gyűlni bennem és a jegyzeteimben az anyag ahhoz a két témához, amelyeket évtizedekkel később, már Spanyolországban írtam meg és adtam elő több egyetemi és tudományos fórumon: a pornográfia hatása a férfiakra, illetve az apaszerep és a férfiszerep összefüggései annak mitológiai eredeteitől egészen napjainkig.

Mindeközben intenzív oktatói tevékenységet is folytattam, nemcsak a szakemberképzés területén, hanem mint masszázstechnikák és a természetes fogamzásszabályozás tanára is. E két témában több nyelven jelentek meg írásaim illetve könyveim.

1984-ben nyirokrákkal diagnosztizáltak. 1986-ban egy ideig közelebb voltam a túloldalhoz, mint az ittenihez, ahova éppen akkor érkezett meg legkisebb lányom. Azt ezt követő lábadozás során a svéd éghajlattól mindig is szenvedő svéd feleségemmel és gyerekeimmel Spanyolországba költöztünk. Felépülésem után Spanyolországban folytattam munkámat. Évente több száz pácienst felölelő klinikai tevékenységemen kívül aktív szerepet vállaltam a nemek közötti egyenjogúság megteremtését, illetve a nők és gyermekek elleni erőszak különböző formáinak, többek között a prostitúciónak a felszámolását szorgalmazó elméleti és gyakorlati, társadalmi méretekben, valamint szakmai közösségekben folyó munkából.

Svédországban született és 14 éves koráig Spanyolországban élő legkisebb lányom azzal tette nevezetessé az ezredfordulót, hogy úgy döntött, Magyarországon akar zenét tanulni.

Azóta néhány hetes intervallumokban pendlizem megállás nélkül spanyolországi munkám és Budapest között, ahol az első években csak az ő gondozása körüli háziférfiúi feladatokat és a Spanyolországból magammal hozott írnivalókat láttam el. Mióta ő is felnőtté vált, magyarországi tartózkodásaimat is aktív nem-pihenéssel töltöm: például a NaNe szupervízoraként, illetve az Európai Unió Daphne II. programjában a Habeas Corpus Munkacsoport munkatársaként tevékenykedem pszichológus-képzőként a bántalmazó férfiakkal kapcsolatos képzésben. Mindeközben igyekszem időt szakítani a szintén Magyarországon élő három unokámra is.

Figyelni a jeleket (Magyar Narancs, 2001. március 29.)
E-ékezetek (Élet és Irodalom, 2001. november 30.)
Tudják hogyan kell ütni (Magyar Narancs, 2003. október. 2.)
Válasz Grád Andrásnak (Élet és Irodalom, 2003.október 31).
Prostitúció, férfiuralom (Népszabadság, 2004. május 15.)
Egy férfi a nőkért (Amaro Drom, 2004. július)
A svéd modell működik! (Népszabadság, 2005. április 13.)
Férfiválaszok a nemek közötti egyenlőség kihívására (Feminista Almanach 2005)
A nők elleni erőszak társadalmi kód (hvg.hu, 2005. október 4.)

Természetes fogamzásszabályozás
Harmadik, átdolgozott, bővített kiadás
Oliver games, Budapest, 2001
(először: Mezőgazdasági Kiadó, 1988)
ISBN 963-0043-31-9

Miért bántalmaz? Miért bántalmazhat? I. - A családon belüli erőszak: a férfiak felelőssége
Habeas Corpus Munkacsoport, Budapest 2005
ISBN 963-2187-20-2

---

Kiegészítő magyarázat

# Szil Péter 2006.02.01. 10:42 [#263]

Kedves Polaris!

Mint azt magad is láthattad, eddig egyetlen egyszer sem folytam bele az elmúlt hetekben a személyemet témának tekintő csetelésbe a Tűsarkon. A pillanatnyilag szünetelő tanácsadási fórumon márcsak azért sem tettem ezt, nehogy magam is hozzájáruljak ahhoz, hogy a rászorulóknak biztosítandó teret más árassza el. Ezen a fórumon sem tenném ezt (különösen, hogy egyetlen funkciója kezdetétől fogva az volt, hogy megkérdőjelezze Szil Péter és rajta keresztül azon szervezetek jó hírnevét, amelyekkel ő együttműködik), ha rajtam kívül nem lenne már egy annyira köztiszteletben álló és általam nagyra becsült személyről is szó, mint Torbjörn Fjellström.

Megszólalok azért is, mert jómagam nemcsak pszichoterapeuta, hanem fordító is vagyok, és szeretném magam tartani a fordítók közötti segítségnyújtás szokásához. Hozzászólásaidból kiderült számodra, hogy miután önkéntesen elvállaltad az utánam való nyomozás feladatát, problémáid támadtak: egyrészt nem tudod, mi a Free Nordic University svéd megfelelője, másrészt nem rendelkezel tárgyi ismeretekkel a pszichoterapeuták svédországi képzéséről és címhasználatáról. Meglep, hogy te nem követted azt a nemcsak fordítók között dívó jó szokást, hogy személyesen a szerzőhöz/érintetthez forduljál e kérdésekkel, hanem ehelyett elhamarkodott végkövetkeztéseket hoztál nyilvánosságra.

Két napja a Tűsarok egyik munkatársa feltette a honlapra a CV-met és ellátta azt a tanáraimhoz tartozó linkekkel. A CV első változatában csak a Free Nordic University szerepelt, és a lelkiismeretes munkatárs jelezte, hogy nem találta ezt a neten. Felvilágosítottam, hogy ennek mi az oka.

Az a terapeutaképzés, amelyet Torbjörn Fjellström a Free Nordic University, svéd nevén Fria Universitetet Norden (rövíditve FUN) keretében vezetett és amelyet én is végeztem annak idején, az 1980-as évek vége felé megszűnt. Torbjörn Fjellström a 2002-es nyugdíjba vonulását megelőző bő évtized során a narkotikafüggőség kezelésére szűkítette sokoldalú tevékenységét (ennek egyébként is már 1966 óta egyik svédországi úttörője volt). Ezen túl kialakított egy szintén úttörő jellegű terápiás modellt és megalapította Svédország egyetlen kezelőközpontját a kapcsolati, illetve szex-függőség kezelésére. Amíg a FUN elsődleges profilja a pszichoterapeuta-képzés volt, elsősorban angol nevét használta, mivel ez a képzés több hasonló profilú angolszász képzőintézménnyel karöltve működött és az általa kibocsátott diploma a svédországihoz hasonló legitimációt és licenciát biztosított több más európai és angolszász országban és az USA több államában is. Amióta a FUN kizárólag a drogfüggőség területén képez terapeutákat, csak a svéd nevét használja. Mindez kiderül az Interneten is, ha az ember beírja akár T.F., akár a FUN nevét.

A Tűsarok munkatársával úgy döntöttünk, hogy nincs értelme csak svéd nyelven megjelenő weboldalakat belinkelni a CV-mbe, de ellenben beírjuk Torbjörn Fjellström nevét, amely a témában jártas embereknek, legalábbis Skandináviában, márkanévnek számít. Az éjszakai órákban elkövettem azt a hibát (bocs, Torbjörn), hogy "e" helyett "ä"-vel gépeltem le a vezetéknevét. Ez az elírás annyira gyakori a svédek között is, hogy az Internet így is kiadja a helyes nevet, de csak a nagyobb szájtokon, mint pl. az egyik legnagyobb svéd esti lapnál, amely Fjellströmöt mint a szex-függőség vitathatatlan szakértőjét olvasóival való chattelésre hívta meg 2003-ban. Ahhoz, hogy valaki innen továbbjusson, pl. a FUN-hoz, már helyesen kell beírni a nevet.

Torbrjörn Fjellström nevét helyesen beírva a svéd oldalakon kereső Google 165 honlapot képviselő 61 releváns találatot ad ki 7 oldalon. Ezek közül csak kb. fél tucat vezet azonos nevű sportolóhoz vagy üzletemberhez.

A linkeket látogatottsági sorrendben megjelenítő Google-ben az első kettő az Aftonbladeté, a harmadik azonban egyenesen a T.F. által alapított képző- és kezelőközpont és ökologikus építészi projektként is Svédország szerte ismert "Korpberget" saját honlapját adja ki. Itt nemcsak T.F. tevékenységéről és szakmai hátteréről tud meg sokat az ember, hanem a "Képzés" gombra kattintva eljut a Fria Universitet Nordenhez is.

A Google többi találatán át többek között eljut az ember egy velem azonos képzettségű egykori kollégám és barátom terapeutai szolgáltatásokat kínáló honlapjához. Több linkből, amelyekből az egyik a 2005 októberében megtartott pszichiáter-közgyűléshez kapcsolódó szemináriumok előadóit ismerteti, többek között megtudja az ember, hogy T.F. korai akadémikus tevékenysége mellett nemcsak az első svédországi gestalt-pszichoterapeutai képesítést kínáló oktatási intézmény alapítója volt [Figyelem, Szil nem állítja, hogy járt volna abban az intézményben. - szerk. megj.] , hanem 1966 és 1971 között a Kriminalvĺrdsstyrelsen (a Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokságának svéd megfelelője) fő-pszichológusa is. Egy másik link már a Google kereső felületén, a link kinyitása nélkül is azt adja ki, hogy annak a narkotikafüggésre specializálódott terapeutaképzésnek, amelyet az adott honlap ismertet T.F., a Fria Universitet Norden rektora a vizsgáztatója ("Examinator Torbjörn Fjellström. Huvudansvarig och rektor för FUN, Fria Universitetet Norden")

Torbjörn Fjellströmre nemcsak én gondolok nagy megbecsüléssel, mint első tanáraim egyikére, aki személyesen is nagy segítség volt életemben a nála folyatott képzésem utolsó szakaszában jelentkezett rákbetegség és más események kapcsán. Rajtam kívül svéd terapeuták generációinak adta át nemcsak nagy tudását, hanem a személyében megtestesülő, emberileg és szakmailag ritka módon koherens, a rászorulók szükségleteit az intézményes keretek követelményeinél előbbre helyező szakemberség modelljét. Fájdalmas volt számomra, hogy az ellenem irányuló támadások kapcsán az ő nevét is befröcsköljék olyan, akárcsak feltételezés szintjén is megfogalmazott mondatok, mint "lezsírozott álpapír" stb. (Azt meg kimondottan abszurdnak és az Internettel való visszaélésnek tartom, hogy egyszercsak vele még csak nem is azonos nevű svéd állampolgárok részletes személyes adatai legyenek kitéve a felelőtlen felhasználás veszélyének egy magyar webfelületen.)

Kedves Polaris! Elmulasztottad, hogy utánanézzél vagy megkérdezd tőlem személyesen, hogyan nézett ki a pszichoterapeuta-képzés több mint 20 évvel ezelőtt Svédországban és hogy az hogyan viszonyul a mai regulációhoz, de gondolom utólag is értékelni tudod az első kézből származó információt. Az 1970-es és 1980-as években Skandináviában és az USA több államában, pl. Kaliforniában, három államilag elismert módozata volt a pszichológiai segítségnyújtásra való képesítésnek:
- az orvosi szakma kereteiben működő pszichiáterképzés
- az elsősorban elméleti és kutatói tevékenységre felkészítő akadémikus pszichológusképzés
- valamint az elsősorban a közvetlen gyakorlati kezelői tevékenységre felkészítő pszichoterapeuta-képzés, amely a pszichológusképzéssel egyenértékű elméleti felkészültséget nyújtott, de emellett a képzés alapfeltételéül állította a több éves komoly és dokumentált saját terápiát, amely magának a képzésnek is folytatólagos része volt, egyéni valamint csoportos formában és folyamatos szupervízió keretében.

Az 1990-es eleje óta mindenütt a világon és az említett országokban is többször is megváltozott az államilag elismert pszichológiai szaktevékenység regulációja. (E változások elemzésébe és annak történelmi, politikai és például a gender-problematikával illetve a "backlash"-sel való összefüggéseibe nem mennék itt bele.) Jelenleg Svédországban következő a helyzet: pszichoterapeutának hirdetheti magát az, aki elvégezte a jelenleg aktuális és nem túl sok éve érvényben lévő kritériumoknak megfelelő képzést. Azok a korábban képzett pszichoterapeuták, akiknek képzése a gyakorlatban egyenértékű a jelenlegi képzéssel és nem akarnak időt, pénzt és energiát fektetni abba, hogy egy csak a titulusukon változtató papírjuk is legyen, továbbra is ugyanúgy tevékenykedhetnek, de a megjelölésükben a pszichoterápián belüli fő szakirányuk nevét kell megjelölniük. Így a jelenleg Svédországban működő régi képzettségű pszichoterapeuták többsége a "gestalt-terapeuta" megjelölést használja, mint ahogy a mai pszichológus-, illetve pszichiáter-képzés után elvégezhető pszichoterapeutai címre feljogosító szakképzés fő iránya Skandináviában továbbra is ez a terápiaforma, amelyet az annak idején Kaliforniában élt Fritz Perls, volt Freud-tanítvány hozott létre (Torbjörn Fjellström pedig egyike volt Perls közvetlen tanítványainak) és amely alapvetően meghatározta a poszt-freudista un. humanisztikus pszichológiát. Ez rám nézve azt jelenti, hogy ha én ismét rendelnék Svédországban (amit mint svéd állampolgár és svéd képzettségű pszichoterapeuta bármikor megtehetnék), gestaltterapeutaként jelölném meg pszichoterapeutai tevékenységemet [A mi kiemelésünk. Figyelem! Nem bizonyultak valósnak Szil Péter állításai a végzettségéről. - szerk.megj.].

A fenti svédországi szabályok nem változtatnak azon, hogy az én képzettségem és foglalkozásom pszichoterapeuta, amelyet szabadon használhatok nevem mellett bárhol a világban, Magyarországon is, ahol szintén csak akkor vonatkoznának rám a titulushoz köthető munkaköri leírások, ha intézményben vagy magánrendelőben betegeket kezelnék - amit nem teszek -, és nem akkor, ha szerzői, képzői, szupervízori vagy szaktanácsadási tevékenységet folytatok. [Figyelem! Szil Péter iménti állításai nem felelnek meg a valóságnak. A szupervízori és szaktanácsadási tevékenységet a magyar jogszabályok diplomához és további képzettségekhez kötik, márpedig nem bizonyultak valósnak Szil Péternek a végzettségére vonatkozó állításai. - szerk.megj.]

Kedves Polaris! Hozzászólásaidban elkövettél néhány hibát, amit többször is megismételtél. Ezt én inkább a szövegkörnyezet által indukált szabad asszociációnak tudom be, mint egy svédül is, angolul is és magyarul is tudó fordító tudatos szellemi tevékenységének. Éppen ezért nem is javítanálak ki nyilvánosan, ha lapszusod nem adott volna alkalmat arra, hogy több hozzászólásban is, általad is, hozzám eleve rosszindulatúan viszonyuló hozzászólók által is, egyre lekicsinylőbb formában megismételve legyen minősítve nemcsak az én szakmai és emberi felkészültségem, ill. emberi hitelem, hanem Torbjörn Fjellstömé is. Tehát: a svéd kulturális paradigmára olyannyira jellemző népfőiskolákról (svédül "folkhögskola") mozgalomról adott leírásod pontos volt. Ellenben a svéd "Fri" (angol "Free") nem egyenlő a "folk" szóval, tehát nem "népi" magyarul, hanem "szabad" és a svéd "Universitet" nem ugyanaz, mint a "högskola", tehát magyarra sem a "főiskola", még kevésbé az "önképzőkör" fordítja, hanem az "egyetem".

Kedves Polaris! Hamár úgyis belejöttem az írásba, szeretnék néhány szót fűzni az Internet, mint kizárólagos információforrás használatához is. Korábban megpróbáltál utánanézni a svéd profeminista mozgalomban betöltött szerepemnek. Az Interneten csak mint könyvek fordítóját találtál. Már akkor figyelmeztetett egy hozzászóló, hogy az Internet csak 1995 óta létezik, de nem lepne meg, ha ez a hozzászólások tömkelegében elkerülte volna a figyelmedet. Később azt írtad, hogy egy ilyen mozgalomban betöltött úttörő szerepnek kellene, hogy legyen nyoma az Interneten. Ez igaz is lehetne, ha mi annak idején, éppen a mozgalom jellegéből kifolyólag, nem kerültük volna tudatosan is a személyünket előtérbe és a nőket alá-nyomó közszereplést és nem inkább egy a férfitársaságokban akkor is és azóta is szokatlan, befelé irányuló, nem rivalizáló együttműködésre és egymás támogatására fektettük volna a hangsúlyt. Ennek ellenére természetesen nem maradt nyomtalanul a tevékenységünk, sőt az én személyes szereplésem sem. Csak éppen fel kellett volna állnod a komputer mellől, elmenned pl. a Kungliga Bibliotekbe (ahol nem kutyák vannak elásva) és előkeresned számtalan akkori sajtócikket ill. a férfimozgalom történetét később is feldolgozó írást ás könyvet. Ha pont személyem érdekelt volna, megtaláltad volna pl. azokat az interjúkat, és könyvesboltban már nem fellelhető könyveket, illetve enciklopédikus műveket, amelyekben írásban is nyomot hagytam akkori szakérdeklődéseimről, pl. a férfiszerep és az egészség összefüggéseiről. De ha meg akartad volna takarítani ezt a rendkívül hosszadalmas munkát (amelyet az én személyem valóban nem ér meg, a profeminista férfimozgalom már inkább), megkereshettél volna egy személyes (és baráti hangú) e-mailben és én azonnal megadtam volna azt az Internetes linket ahhoz a svéd kutatóhoz, aki utoljára tavalyi doktori disszertációjában dolgozta fel e mozgalom történetét és máig is érvényes elméleti kérdésfelvetéseit. (A linken angol nyelvű absztrakt is található: http://www.umu.se/histstud/personal/hill_helena.htm).

(Egyébként annak, hogy az Interneten a fordításaim előjönnek, az az oka, hogy az általam évtizedekkel ezelőtt fordított könyvek közül sok azóta is újabb és újabb kiadásokban jelenik meg az egyik ma is legnagyobb svéd kiadó, az ICA gondozásában.)

És még egy utolsó megjegyzés: a fentiekből talán már magad is leszűrted, hogy elhamarkodott volt az a kitételed, hogy amit én Magyarországon csinálok, azért Svédországban börtön jár. Pont fordítva: amiért én próbálok tenni Magyarországon (pl. a bántalmazottak védelme [Nincs adat arra vonatkozóan, hogy Szil Péter valóban kifejtene a bántalmazottak védelmére irányuló tevékenységet. - szerk. megj.], a bántalmazókkal való foglalkozás, a pornográfia és a prostitúció összefüggésének megvilágítása és a prostitútorok megbélyegzése[Nincs adat arra vonatkozóan, hogy Szil Péter valóban kifejtene a prostitútorok megbélyegzésére irányuló tevékenységet. - szerk. megj.]) Svédországban már sokkal inkább a közélet és az állam által felvállalt tevékenység. Azt pedig, különösen egy higgadtabb légkörben, biztosan magad is belátod, hogy Torbjörn Fjellström jó hírét rontani, illetve egy szakembert saját szaktudás, illetve tárgyi ismeretek nélkül kóklernek nevezni Svédországban is becsületsértő. Írom ezt annak reményében, hogy máshol és máskor tudjuk majd egymással például svédországi élményeinket, a mindkettőnket foglalkoztató társadalmi kérdéseket és a fordítói szakma szépségeit és nehézségeit megosztani.

Üdvözöl
Szil Péter