Az igazságügyi miniszter részletesebben kifejti álláspontját

1. A megkeresésben foglaltak szerint "a hatályos Btk. nem tartalmazza kimerítően a prostitúció szervezőinek cselekményeit", és csak az üzletszerű kéjelgés elősegítése minősül bűncselekménynek, az "alkalmi prostitúció szervezése" nem. Kifogásolja továbbá, hogy a Btk. 205. §-ában szereplő fogalmak elavultak, nem fednek le valamennyi illegális vállalkozást.

Üzletszerű kéjelgése elősegítése elnevezéssel a Btk. 205. §-a olyan elkövetési magatartásokat rendel büntetni, amelyek fogalmilag egyébként felbujtói, illetve bűnsegédi tevékenységet valósítanának meg (pl. bordélyház működéséhez anyagi eszköz szolgáltatása, üzletszerű kéjelgésre történő rábírás), amennyiben az üzletszerű kéjelgés folytatása bűncselekménynek minősülne.

Az egyéni üzletszerű kéjelgés 1993-as dekriminalizálása óta azonban csak szabálysértést valósít meg, aki a védett övezetre vonatkozó, törvényben vagy önkormányzati rendeletben foglalt tilalmakat megszegi. Ezzel egyidejűleg viszont az üzletszerű kéjelgéshez kapcsolódó, a prostitúciót támogató elkövetői magatartások megfelelő büntetéssel való fenyegetése különösen indokolttá vált. A jogalkotó ennek az elvárásnak megfelelően módosította - egyebek mellett - az üzletszerű kéjelgés elősegítésének tényállását.

Az üzletszerű kéjelgés elősegítésének egyik lehetséges módja korábban a lakás rendelkezésre bocsátása volt. A jogalkotó azonban - felismerve, hogy a prostitúció lehetőségét a zárt helyiségeken túl valamennyi, üzletszerű kéjelgés céljára alkalmas hely (pl. sátor, gépjármű) vonatkozásában ki kell zárni - beiktatta a törvényszövegbe a jelenleg is hatályos "épület vagy egyéb hely" kitételt. Véleményem szerint az "egyéb hely" fordulat valamennyi lehetséges elkövetői helyet lefed, ebben a tekintetben nem tartom indokoltnak a törvénymódosítást.

A másik vitatott kategória, a bordélyház fogalma általánosan ismert és egyértelmű, értelmezési problémát a jogalkalmazói gyakorlatban sem vet fel (ld. például: BH 1999. 339.). Elképzelhetőnek tartom ugyanakkor, hogy az új Büntető Törvénykönyv előkészítése során a nemi erkölcs elleni bűncselekmények kapcsán más jellegű fogalomhasználat alakuljon ki.

A színlelt szerződés kötése a büntetőjogi felelősség megállapítása tekintetében nem releváns, annak jogkövetkezményeit a polgári jog szabályozza. Megjegyzem továbbá, hogy az üzletszerű kéjelgés elősegítése megvalósulhat, akár egyszeri, akár többszöri rendelkezésre bocsátással, ennyiben tehát nem megalapozott azon észrevétele, miszerint az alkalmi prostitúció szervezése nem minősül bűncselekménynek. [Ez nem pontosan az eredeti felvetésre válasz: A Btk. hivatkozott 205. §-a szerint "Aki épületet vagy egyéb helyet üzletszerű kéjelgés céljára másnak a rendelkezésére bocsát, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." A 210/A. § szerint "Üzletszerű kéjelgést folytat az, aki rendszeres haszonszerzésre törekedve közösül vagy fajtalankodik." Juhász Géza levele azt tette szóvá: "csak az `üzletszerű kéjelgés' elősegítése minősül bűncselekménynek, az alkalmi prostitúció szervezése nem". A miniszternek abban igaza van, hogy a törvény szerint büntetendő a rendszeres prostitúció alkalmi elősegítése, azaz pl. az, ha a strici egy régebbóta működő prostituáltnak biztosít egy alkalommal helyszínt a "kéjelgéshez". De nem erről szólt Juhász felvetése. Azt ugyanis a miniszter sem állítja, hogy büntetendő volna, ha a strici valakinek az alkalmi, azaz nem rendszeres prostitúciójához biztosítaná az épületet vagy egyéb helyet. Ilymódon tehát nem büntetendő pl. az a szobáztató, aki a strici által beszállított szűzlányokat szolgáltatja ki a klienseknek, értelemszerűen mindegyiket egy-egy alkalommal... - szerk. megj.]

2. Levelében javasolja a nemzetbiztonsági ellenőrzés személyi körének kiterjesztését, hogy "ne kerülhessenek bűnüldözői, igazságszolgáltatási és törvényhozói funkcióba a prostitúciót működtető bűnözés által zsarolható vásárlók".

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény nemzetbiztonsági ellenőrzésre vonatkozó rendelkezései pontosan meghatározzák, hogy az ellenőrzés milyen célból, milyen személyi körre terjed ki. Fontos és bizalmas munkakört betöltő személynek minősülnek, ezáltal ellenőrzés alá vehetők többek között: az országos rendőrfőkapitány és helyettesei, a rendőrfőkapitányok, valamint a rendőrkapitányok. A nemzetbiztonsági ellenőrzés ennél tágabb személyi körre történő kiterjesztése már a cél (a befolyásolhatóság és az adott munkakör betöltéséhez szükséges sajátos biztonsági feltételek meglétének ellenőrzése) megvalósulását veszélyeztetné.

A rendőrség hivatalos állományába tartozó személyek kifogástalan életvitelét, jogkövető magatartását a biztonsági ellenőrzés jogintézménye garantálja. Amennyiben a biztonsági ellenőrzés során megállapítást nyer, hogy a hivatalos személlyel szemben a törvényes és befolyásolástól mentes szolgálatellátást veszélyeztető körülmény áll fenn, és azt határidőn belül nem szünteti meg, szolgálati viszonya alól fel kell menteni.

Felvetéseivel kapcsolatban ugyanakkor tájékoztatom, hogy az új Btk. kidolgozása kapcsán az igazságügy tárca valamennyi kérdést megvizsgál szakmai szempontból, és a tervezet társadalmi vitája során lesz lehetőség az álláspontok további kifejtésére.

Budapest, 2006. április 10.

Üdvözlettel: