Az igazságügyi miniszter válasza a miniszterelnök megbízásából

Budapest

Tisztelt Asszonyom/Uram!

2006. március 13-án kelt levelükkel kapcsolatban, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr megbízásából a következőkről tájékoztatom Önöket.

A Prostitúció Nélküli Magyarországért Mozgalom tagjai 2005. december 19-én nyilvánosságra hozott beadványukban olyan törvény megalkotására hívták fel az Országgyűlést, "amely bünteti a kiskorú prostituáltakat használó férfiakat".

A felhívással kapcsolatban dr. Szili Katalin Házelnök Asszony az Igazságügyi Minisztérium véleményét kérte, a tárca álláspontját 2006. február 15-én kelt válaszlevelem tartalmazza. Álláspontom szerint a hatályos szabályozás nem biztosít megfelelő büntetőjogi védelmet a fiatalkorúak (tehát a tizennégy és tizennyolc év közötti korosztály) számára a prostitúcióval szemben, és támogatom, hogy a Büntető Törvénykönyv (Btk.) büntetni rendelje a 18 év alatti gyermekeket szexuálisan kizsákmányoló kliensek magatartását.

Tárcánk 2006. évi II. féléves jogalkotási programjában terveink szerint szerepelni fog a Btk. módosítása, különös tekintettel arra, hogy a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2004/68/IB kerethatározat (2003. december) is legalább egy évtől három évig terjedő szabadságvesztés-büntetés előírását követeli meg a tagállamoktól azzal az elkövetővel szemben, aki a gyermek által folytatott szexuális tevékenységért fizetésképpen ellenértéket nyújt.

Véleményem szerint a gyermekprostitúciót szervező-előkészítő közreműködők üldözését a Btk. jelenleg is differenciáltan szabályozza.

A jogalkotó felismerve, hogy üzletszerű kéjelgést folytató prostituáltak maguk is többé-kevésbé áldozatok, az 1993. évi XVII. törvénnyel megszüntette az egyéni prostitúció büntetőjogi üldözését, és a továbbiakban a prostitúcióhoz kapcsolódó, azt elősegítő egyes járulékos bűncselekményekhez kívánt megfelelően súlyos büntetést rendelni - erre tekintettel került sor az "üzletszerű kéjelgés elősegítése" és a "kerítés" tényállásainak meghatározására. Aki tehát olyan bordélyházat működtet, amelyben kiskorú személy folytat üzletszerű kéjelgést, illetve aki kiskorú személyt haszonszerzés céljából közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az Országgyűlés 2001-ben - a szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés eszközeként - jelentős terjedelemben módosította a Btk.-t (ld.: 2001. évi CXXI. törvény), amely egyebek mellett megállapította az emberkereskedelem jelenleg is hatályos minősített eseteit.

Az emberkereskedelem tényállásának módosítását az Egyesült Nemzetek határon átnyúló szervezett bűnözés elleni egyezményének az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló kiegészítő jegyzőkönyvében meghatározott követelmények tették szükségessé.

A Btk. 175/B. §-ának (2) bekezdése szerinti minősített esetek (pl. tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, munkavégzés, fajtalanság, vagy közösülés céljából történő elkövetés) egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők; a további bekezdésekben meghatározott minősítő esetek a (2) bekezdésben szabályozott minősítő körülmények együttes előfordulásához kapcsolódnak, és a legszigorúbb büntetési tételekkel fenyegetettek.

Az emberkereskedelem többszörösen minősített esete az is, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy sérelmére, közösülés vagy fajtalanság céljából követik el (büntetési tétele öttől tíz évig terjedő szabadságvesztés). A bűncselekmény eredményes felderítéséhez azonban alapvető fontosságú, hogy a prostitúcióra kényszerített áldozat a nyomozó hatóságokkal együttműködjön, és részletes tanúvallomásával segítse a hatóság felderítő munkáját.

Mindezekre tekintettel álláspontom szerint a Btk. hivatkozott rendelkezései zárt rendszert alkotnak, teljes mértékben lefedik és megfelelően súlyos büntetéssel fenyegetik a gyermekprostitúcióban közreműködők magatartását, e tekintetben joghézag nem áll fenn.

A megkeresés felteszi a kérdést miniszterelnök úrnak, támogatni fogják-e a bűnüldöző, igazságszolgáltató és törvényhozó szervek tagjai nemzetbiztonsági átvilágításának bevezetését, hogy ne kerülhessenek pozícióba a prostitúciót működtető bűnözés által zsarolható vásárlók.

A nemzetbiztonsági ellenőrzés célja annak vizsgálata, hogy a fontos és a bizalmas munkakörre jelölt, illetve az ilyen munkakört betöltő személyek megfelelnek-e az állami élet és a nemzetgazdaság jogszerű működéséhez szükséges biztonsági feltételeknek. E feltételek vizsgálata olyan kockázati tényezők, körülmények, információk felderítését jelenti, amelyek felhasználásával a fontos és bizalmas munkakört betöltő személyek tevékenysége jogellenes céllal befolyásolhatóvá, illetve támadhatóvá válhat, és ezáltal a nemzetbiztonságot sértő vagy veszélyeztető helyzet állhat elő.

A fentiekből megállapítható, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés célja nem "általában" a felderítés. Annak megállapítására, hogy ki veszi igénybe a prostitúcióval kapcsolatos szolgáltatásokat, a nemzetbiztonsági ellenőrzés álláspontom szerint nem alkalmas.

A személyi kör kiszélesítése kapcsán jelzem, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés egyes alapjogok jelentős mértékű korlátozásával jár (személyes adatok védelméhez való jog, magánélethez való jog, magántitok védelméhez való jog), ezért a nemzetbiztonsági ellenőrzésre vonatkozó szabályozás kialakításánál garanciális jelentőségű az, hogy csak olyan személyek esetén legyen lefolytatható, akiknél ez feltétlenül szükséges. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése ugyanis rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság több határozatában is hangsúlyozta, hogy az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog vagy szabadság védelme vagy érvényesülése, illetőleg egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog-korlátozás alkotmányosságához azonban az is kell, hogy az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A nemzetbiztonsági ellenőrzés túl széles személyi körre történő kiterjesztése e követelmény érvényesülése ellen szól, készletre történő adatgyűjtést eredményezhet, így nem felel meg az alapjog-korlátozás kritériumának.

A prostitúciót működtető szervezett bűnözés elleni küzdelemre a nemzetbiztonsági ellenőrzés személyi körének kiterjesztése nem alkalmas eszköz, tekintve, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzésnek nem ez a célja. A prostitúció mögött meghúzódó szervezett bűnözésről mind a nemzetbiztonsági szolgálatok, mind az egyéb bűnüldöző szervek a nemzetbiztonsági ellenőrzéstől függetlenül a rájuk vonatkozó törvények szerint szerezhetnek információkat (titkos információgyűjtés, egyéb törvényes adatgyűjtési eszközök). Ez utóbbi információk törvényes módon történő megszerzése és felhasználása az alkotmányos és alkalmas eszköz a prostitúció elleni küzdelemhez.

Budapest, 2006. március 20.

Üdvözlettel: