Bertolt Brecht:

Egy szar vagyok

Egy szar vagyok. Nem
Várhatok magamtól: csak
Gyengeséget, árulást, züllést.
De egy nap észreveszem:
Kezdenek menni a dolgok; vitorlám
Jól áll a szélre; itt az időm, jobb
Lehetek, több, mint egy szar.
Nyomban belefogtam.

Mert egy szar voltam, észrevettem,
Ha részeg vagyok, egyszerűen csak
Odafekszem és fingom sincs,
Ki megy át rajtam; most már nem iszom.
Azonnal abbahagytam.

Sajnos, tisztán azért, hogy
Megéljek, sokféleképpen
Ártottam magamnak; annyi
Mérget beszedtem, hogy
Négy ló megdöglene tőle. De
Én csak bírtam
Élni; így például néha
Kokóztam is, míg aztán olyan lettem,
Tőle, mint egy csont nélküli lepedő.
Akkor azonban a tükörbe néztem -
És nyomban álljt vezényeltem.

Megpróbáltak persze rám varrni egy
Szifiliszt, de nem
Sikerült nekik; csak megmérgezni
Tudtak, arzénnal, az oldalamból
Csövek álltak ki, éjjel-nappal
Folyt rajtuk a genny. Ki
Hitte volna, hogy egy ilyen nőért
Újra bolondulnak majd a férfiak? -
Persze, belefogtam újra.

Nem kellett olyan ember, akiből nem volt
Valami hasznom; és mind kellett,
Ha szükségem volt rá. Már szinte
Nincs bennem érzés, nedv is alig,
De
Feltöltekezem újra, föl-le mennek a dolgok,
Nagyjából inkább: föl.

Még rajtakapom magam, hogy a konkurrenciámat
Vén kurvának nevezem, és konkurrenciának
Nézem, mert egy pali nézi.
De jött egy év és
Erről is leszoktam-
Belefogni rég belefogtam.

Egy szar vagyok: de mindennek
Engem kell szolgálnia, feljövőben
Vagyok, nélkülözhetetlen
Lettem, a holnapi nemzedék
Nemsokára nem szar már, hanem
Kemény malter, amiből
Városok épülnek.

(Ezt hallottam egy nőtől.)

Tandori Dezső fordítása

szerkeszti: Forgács Zsuzsa és Juhász Géza
programozza: Juhász Géza